Ha nem megy

Ha nem megy a fényképezés, azaz nincs ihlet vagy a holtpontra kerülünk az alkotás közepén, akkor két dolgot tehetünk. Várunk, hogy megszánjon(szálljon) minket az ihlet vagy mások munkájából merítünk. Utóbbit teszem gyakorta, mely "kétélű-fegyver". Hasznos is, meg nem is. Ha kortárs avagy mai fotós munkákat nézek, akkor észrevétlenül is kollégák másolásának útvesztőjébe futok, illetve egyszerűen csak megrémülök, hogy ohh ez nekem miért nem jut az eszembe...Viszont ha fotó történelem óriásaink képeit nézem - legyen az bármilyen témájú - egészen más állapotba kerülök. Szinte újjá születek a képeket nézve. Újra és újra felfedezem a fotóban a szépet, az igazságot, amit én is meg akarok teremteni és ez az ami kell. A vágy az alkotás iránt, ez az, ami hajt. És hogy kikhez fordulok, nehéz is lenne felsorolni azt a sok nevet. Ma épp Yusuf Karsch-nak és Arnold Newman-nek köszönhetem az üdvözítő pillanatot, ami tovább lendített.

És álljon itt két kép a két említett Úrtól: